A mepolizumab-kezelés hatékonyságát és biztonságosságát elemző REDES–vizsgálat két szempontból kiemelten fontos: 1) a kiindulási eozinofil-szám függvényében vizsgálta a terápiás kimeneteket; 2) dél-európai betegpopuláción végzett vizsgálat volt.

A súlyos eozinofil asztmás páciensek bizonyos kiindulási paraméterei nem befolyásolják a mepolizumab-kezelés hatásosságát, derül ki a MENSA és a MUSCA fázis III. klinikai vizsgálatok post hoc analíziséből.

Az omalizumab-kezelés alatt álló, de kontrollálatlan állapotú, súlyos eozinofil asztmás betegeknél a mepolizumab-kezelésre váltás klinikailag jelentős mértékű javulást idézhet elő több kimenet vonatkozásában is – a kiindulási paraméterektől függetlenül.

A súlyos eozinofil asztmás betegek mepolizumab-kezelésének az eredményességét nem befolyásolja a betegek esetleges komorbid állapota - derül ki négy korábbi klinikai vizsgálat post-hoc analíziséből.

A mepolizumab klinikai fejlesztését fémjelző vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a mepolizumab-kezelés célcsoportját a súlyos, eozinofil asztmás, visszatérő exacerbatiokkal küzdő betegek jelentik.

Az inhalációs kortikoszteroidok – a korábbi elképzelésekkel ellentétben – terápiásan nem hasonlóak, azokkal dózismódosítást követően sem feltétlenül érhető el terápiás ekvivalencia. Egy klinikai vizsgálat is rámutatott arra, hogy az inhalációs kortikoszteroidok különbözhetnek egymástól a terápiás indexükben.

A tartósan lélegeztetésre szoruló, túlélt betegek esetében „Postintensive care syndrome” is kialakulhat, mely a légzőszervi mellett komplex muszkuloszkeletális rehabilitációt is szükségessé tehet.

A háziorvosoknak fontos szerepük van a COPD gyanújának felvetésében és a betegek korai stádiumban való kiemelésében. A COPD szisztémás következményei és gyakori társbetegségei miatt a háziorvos és a tüdőgyógyász számára nélkülözhetetlen a társszakmákkal, elsősorban a belgyógyászokkal és a kardiológusokkal való szoros együttműködés. Cikkünkben többek között bemutatjuk a szűrés módszereit, a differenciáldiagnosztika szempontjait és a komorbiditások szerepét.

Az asztmások által használt inhalátorok valódi hatást fejtenek ki a légutakra, azonban a panaszokat nem enyhítik hatásosabban, mint a placebo – mutatta ki egy új kutatás. A stabil asztmában szenvedő betegek egy vak, pilot vizsgálatban ugyanolyan mértékű panaszcsökkenésről számoltak be, akár albuterolt, akár placebót inhaláltak, és akkor is, ha ál-akupunktúrát végeztek rajtuk.

A jelenlegi irányelvek szerint, ha egy asztmás beteg tünetei nem múlnak el kis dózisú glükokortikoid inhalációjától, akkor vagy meg kell kétszerezni az adagot, vagy tartós hatású béta-agonistával (long-acting beta-agonist, LABA) kell kiegészíteni a kezelést.